Értem semiit mindig csak én másokért, értem a semmit, értem hogy én tegyek.... de nem kapom a választ... Csak így lehetek jó, így lehetek veletek őszinte... de mégis... hazug....saját szememben hazug, gyenge meber...mikor nem akarom akkor én vagyok a fasz... mikor azt mondom nem bírom már ' te csak hajtsál paraszt'.... Talán így jobb lesz... talán nem... leszarom... Ezeken gondolkozni nem szégyen, nem szánalom... én ezeket így látom... vállalom... Mert amikor szükségem lenne rá akkor sosincs ott... Amikor elmondanám valakinek.... nem mondhatom...Ilyenkor írom ezeket a sorokat.. ezek beszélnek helyettem...Ilyenkor kicsit szar.. de tudom ezt dobta az élet... Ilyenkor elmennék veletek angyalok.. ilynekor elmennék én... Kajakra unom már az egészet, az enyészet martalékává fogok válni.. ha nem lesz valami változás... Ha nem változik ez a szemlélet... De komoylan nem mért van... mindneki gyáva.. én változtatnék...de sajnos itt minden hiába...leköpni egy embert aki az utcán fázva fekszik.. kinézni azt aki nem ugat de bátor és cselekszik...Nekem ez nem fekszik, de látom néhányat ez nem zavar,
Ha ettől lennék hazafi, akkor bazdmeg nemvagyok magyar!
Nekem az fáj már, az, amit látok,
Ahogyan éltek és másokkal bántok,
Nincs kéz mi segít, csak mi eltemet,
Gyűlöltök, mérgeztek, tovább így nem mehet....